Nem tudom más hogy van vele, de nekem ez a Salzkammergut nagyon a szívemhez nőtt…Bizonyára van ettől szebb hely is a Nagyvilágban, de amióta én belecsöppentem ebbe a mesebirodalomba, valahogy nem akar ereszteni!!! Persze olyan nagyon nem is ellenkezem, ez tény…

Hajdanán, mikor először száguldoztunk kacagva errefelé, még nem nagyon fogtam fel milyen kincsek hevernek itt mindenfelé, bámultunk bambán, nyomtuk a gázt -irány Surány (vagy Svájc?)-mondtuk, és csak már itthon esett le a tantusz. Aztán jöttek az elvonási tünetek, amire a gyógyulást a hihetetlenül hosszú tél, tavasz után a nyári indulás hozta el!

Sok év telt el azóta…Minden évben újra és újra harcba indultam rejtett örömök után kutatva és minden évben újra és újra olyan kincsekre találtam, melyeket szívem mélyén vigyázva őrzök s melyek mosolyt varázsolnak arcomra a legsötétebb napokban is…

Mert lehetne e feledni a gmundeni bivakolásainkat (az első nyugodt volt csillagos éggel, a második hangulatos sramli zene és íncsiklandozó sültkolbász szag kíséretében…a harmadik valami egészen másképp zajlott…) a Traunstein tekintélyt parancsoló ormait, Traunkirchen szentélyét, az almsee-i bicózást(egészen Gmundenből indulva-végig a Traunsee partján), Bad Ischlben a Sissi kastélyt, a megunhatatatlan Hallstatt látványát, a Dachstein meghódítására tett sikertelen kísérletet (olyan köd volt, hogy az orrunkig nem láttunk…

Persze a gleccserhatárig elbotorkáltunk valahogy, de tovább felesleges lett volna kockáztatni), az Attersee körbekerekezését, St Wolfgang hangulatát, a St gilgeni panorámát, Werfen várát, Salzburg csodáit, és én még ide sorolom Berchtesgaden pompáját, a Sasfészket, a sóbányát, és ami a legkedvesebb szívemnek,Königssee-t!

Én bizony nem, kedves Barátaim! Szépreményű emlékeim oly mélyen vannak lelkembe ásva, hogy onnan némi kósza szél kifújni azt képtelen. Sőt, jöhet bárminemű szélvihar, Salzkammergut csodái nálam oltalmat találnak!!!