Március idusán zártuk le az idei síszezont. Itthoni viszonylatban kicsit későinek tűnik, de ha északra és főleg nyugatra tekintgetünk akár ma is síelhetne az ember. Számomra azonban mégis szokatlan volt ilyentájt elindulni, de az a februári hideg rekordméretekre „dagasztotta” a jégmezőket azokon a helyeken, ahol tudtak hóágyúzni a fiúk, így még március közepén is 60 cm-es rétegen siklottunk.

A jégmező egyébként találó.

Míg az első felvonózásunk alatt bámultam az alattunk száguldozó síelők „tömegét” arra gondoltam, talán a korcsolya most jobb lenne ide a síléc helyett…Fent volt is egy kicsi para emiatt, mégis sokkal jobban vettük most az akadályokat a rosszabb körülmények ellenére, mint két éve ugyanitt. Kb 15-ször kergette ámulatba a pálya szélén miattunk letáborozó nézősereget elementáris lendületünk, a gleccser jegébe méteres hasadékot vájó feszített alpesi stílusunk, mégsem volt egyetlen pillanat, melynél lecünk kerekedett volna fölé bámulatos technikánkon…

Magam is csodálkoztam ezen. Ha nem lennék végtelenül szerény, kénytelen lennék ebből arra következtetni, hogy megtanultam síelni. De az vagyok, így irigység nélkül állíthatom, hogy Tibi még nálam is jobban síel. Gabi is sokat fejlődött. Páros lábbal még nem tudja leceit tizedmásodpercnél tovább függőlegesbe állítani, ez tény. De bizton állíthatom, hogy próbálta egy párszor. Persze ez a feladat még minket is megakaszt néha-néha.
Az időjárás fantasztikus volt, a körülményekhez képest meleg, 5-10 Celsius, távolban a Magas-Tátra magasodott teljes pompájában tárulkozva elénk, közelebb a Királyhegy kacérkodott vadul.

Délután 1-kor a káposztaleves sonkával és az alkarnyi sült kolbász adta vissza hitünket és elvesztett erőnket s innen már nem volt gond a függőbe állítás akárhány lábam is lett volna…

A végére hihetetlenül elfáradtunk. Méltó zárása volt ennek a sikeres szezonnak!

VIDEÓ: