Mert a Nagy Kaland előtt kell egy kis bemelegítés ugyebár.
Tavalyi nagysikerű beszámolómban vázoltam Tále előnyeit, így most erre nem térek ki újra. Annál inkább méltatom besíelő sítúránk jogosságát annak ellenére, hogy most nem tudtunk napozni egy másodpercre sem. Sebaj, a hangulat jó volt, a léc és a szlovákul kimondhatatlan nevű rántott csirke szelet csúszott lefelé, ahogy kell. Annyira hideg volt egyébként, hogy az arcvédő sem ártott volna, ha van. Nekem sajna nem volt bespajzolva, így a garbó nyakrészét harapdáltam a frizbin állva felfelé. Be kell szerezni, nincs mese. A bakancs is kapott egy kisebb sérülést, de azt céhrendszerben megoldom valahogy indulás előtt.
Azt vettem észre egyébként, hogy a nyári időszak bicikli, úszás, vízilabda, lábtengó és távolbanézés sportágak aktív űzése a téli sportok színvonal emelkedéséhez abszolút nem járultak hozzá. Legalábbis nálam ez mutatkozott. Kicsit szégyelltem is magam, de az én koromban az összetett világbajnoki címről le kell mondanom, azt hiszem. A stílusomra azonban nem lehet panasz. Igaz, nem láttam magam, de amíg a síléc van alul, én meg fölötte, nem lehet baj.
Szóval hasznos volt a besíelés, a pártos honfivér. Mert a „vér” az folyt ezerrel. Szenvedtünk sérüléseket annak ellenére, hogy a glória fejünkre számtalan felkerült. Érdekes módon a legnagyobb esést most nem Reni produkálta, hanem Mariann. Ellesve Tibi kamikáze stílusát, borzolt szemöldökkel, golyóban vágott egyszer neki a hegynek…Az eséstől kissé megnyúlhattak a szalagok, mert a fájdalom miatt innentől már nem síelt velünk.
Nem tudjuk mi lesz…Szombatig talán javul a helyzet, de válogatottunk esélyei nem túl rózsásak. Elszántságunk azonban példaértékű annak ellenére is, hogy legnagyobb ászunk (Tibi) is eldobta egyszer „mankóit” a fekete pálya kellős közepén. Sokra nem emlékszem, csak hogy küzdök vadul, s kapaszkodva az utolsó cérnaszálba utat törve magamnak vágtatok a „Rónán” át… Süvítő szél nyomaszt, szakadó hóesésben vagyok kénytelen vakon tájékozódni valahogy, s ahogy a toronyként egyre magasodó hó oszlopok fogságából Ariadné fonalát gombolyítva próbálom terhemet ledobni, a skacok tűnnek fel a semmiből hirtelen. Fülemben vad moraj először jobb felől (Ricsi birkózva néhány jegesmedvével húz el 2 hó dűne között), majd balról Tibi eltorzult arca 3 szemmel szít orkánt köröttem. Elveszni sem volt erőm, csak hálni járt belém a lélek, mégis tartottam magam.
A 3. szem miatt próbáltam mosolyt varázsolni kétségbeesett ábrázatomra, de ahogy az már lenni szokott csak a kárörvendés hozta ezt meg Tibi bukfence után. Szerencsére nem volt nagy baj, hacsak az nem, hogy innen a kamerája már az eget pásztázta…
VIDEÓ: