Cassacco -Grado. Illetve innen még külön programmal Monfalcone-ig.

De kezdjük Cassaccoval. Jó kis szállás volt. Éjszaka „gyött” ránk a meleg, így a légkondit fújtuk ébredésig magunkra. Gyors pakolás és lent a teraszon egy aránylag kiadós reggeli fogadott szalámival, sajttal, stb. Mondjuk a lekvár nem maradhatott el, de úgy összességében kellemes csalódás volt… Ezek után gyorsan elköszöntünk a háziaktól és dél felé vettük az irányt.

Mivel tegnap a szállás miatt lejöttünk a Cicloviáról most vissza kellett találni rá! Nem volt egyszerű. Még a térképről is lementünk, de aztán derült égből a villám, csak más következett és láss csodát, már rajta is voltunk. Olyan Isten háta mögötti helyeken tekeregtünk, de nekem tetszett. Egyszer még a Desparba is feltöltöttük az éléskamrát, így olyan nagy hiba már nem jöhetett. És nem is jött!

Helyette jött viszont Udine. Sokat nem időztünk azonban, de mégis egy kicsit csak becsorogtunk a városkába és ha olyan nem is volt mint Rómában, egy kicsit mégis hajazott rá a hangulat…

Aztán már innen délre imitt-amott eltévelyegtünk, nem tudtuk hol is vagyunk, de nagy gond nem volt belőle. Haladtunk és igazából ez volt a lényeg. Olyan meleg volt, hogy az egyik helyen az öntöző csatornába szólított a cudar élet, de a felfrissülés újra szárnyakat adva álltam ismét az élre s meg sem álltunk Palmanova ékszerdobozáig. Ott viszont kemény féket húzva bizony meg! Mégpedig. A várfalakkal körbevett 9 szögű erődítményt látni kellett nem volt mese. Volt viszont főtér és koncert előkészület. A Metallica és a Slayer lépett föl pár óra múlva, de a szegecses bőrdzseki otthon hevert a szekrény mélyén, így a jegypénztár előtti kígyózó sorba nem álltunk be.

Sört viszont rendelni kellett, mert a folyadékot ugye pótolni kell! Kicsit meg is kavarodtam, felkavart az a hirtelen rám zúduló sok élmény ami itt a térre kiérkezve fogadott, így a sör előtt egy lattét is rendeltem. Később már próbáltam a lattétől szabadulni, de a storno szót nem ismerik, így csak megkaptam mindkettőt. Nagy fejtörést nem tudott okozni, mert a sör felét megittam és a többit tartalék gyanánt a kólához öntöttem…….. A lattét meg a koncertpódiumot nézve és a koncertre álmodva magam elkortyolgattam…

Innen már eztán totál dél felé tereltünk jószágainkat és egyenesen a Tengerig gurult velünk a gép. Gradóban a célt nem sikerült pontosan belőni, de mivel a start sem a megfelelő helyről indult pont jó volt így. A tengert viszont eltaláltuk, meg is mártóztunk úgyhogy ez a fél évvel ezelőtti kitűzött cél gyorsan teljesítve lett.

Ebben a pillanatban tehát a CICLOVIA / Alpe – Adria radweg befejezetté lett nyilvánítva! Kicsit meg is hatódtam, de mivel volt még előttünk cél, nem nagyon estünk érzelmi válságba! felpakoltunk és elindultunk tehát. Nem hazafelé északnak, hanem éppen ellenkezőleg! Tovább dél felé!

Célnak ugyanis a mai napra Monfalconét jelöltük meg, holnapra pedig Triesztet és egy huszáros kanyarral Tarvisiót! (De erről majd a következő beszámolóban rebegek néhány fantasztikus gondolatot!)

Most tehát Monfalcone következett, de innen egy idő után a forgalmas főútra vitt a cudar élet, amit nehezen tudtam tolerálni, mert az előző napokban kicsit elkényelmesedtem, ez az igazság. Szóval mikor egy kis lehetőség volt, Bandit becsábítottam a nádasba… Majdnem szó szerint kell érteni. Olyan kerékpár úton haladtunk, amin az utóbbi 50 évben nem használt senki. Lápos vidék, nád, égig érő fű mindenütt… Ember, civilizáció sehol semmi.

Az ígért vihar pedig közeledett de úgy, hogy azt hittük végünk! Aztán valami isteni csodába kapaszkodva végre begurultunk Monfalconéba, és végül a szállásra is.

10 perc múlva olyan felhőszakadás vette kezdetét, amilyet még a világ nem látott… De mi már megfürödve, felfrissülve álltunk a kellemes civilizációban az ablak mögött és csak vigyorogtunk…

VIDEÓ: