Mert ennek is eljött az ideje. Se nem korán se nem későn. Pont a második után és pont a 4. előtt. Így terveztem, nem is lehetett másképp.

Szép volt, na! Nem tudnám tagadni. Mondjuk ez volt az a nap, amit már itthon, a túra előtt 1-2 héttel is neccesnek éreztem. Esőt mutatott az időjós már akkor is ugyanis. És ez az állapot nem akart változni jottányit sem a 2 hét alatt. Se előtte, se utána, de ezen a hétfői napon egész napos esőt mutatott. Nem tudtam elképzelni, hogy igaz lehet. 2 héttel előre megmondja, hogy hétfőn esni fog…???

Aznap hajnalban volt egy nagy vihar. A tegnapi kánikula oda és ahogy kinéztem a szálloda ablakán reggel a reggeli előtt nem olyan volt, mint aki nem akar újra esni…

Pedig pont az ellenkezője szokott bejönni, de most nem. Mindenesetre megreggeliztünk, összepakoltunk, fizettünk és elindultunk. Nagy borulás előttünk, mögöttünk. cikázó villámok de még nem esett. Aztán 7 km haladás után már igen. Mondtam Kenéznek, hogy ennek fele sem tréfa, így a legközelebbi csehóban leparkoltunk. Mondjuk a sör is jó volt, meg a tea is. A kóla nem tudom, azt Kenéz itta.

Másfél órát paterkáltunk itt, mire konszolidálódott a helyzet. Annyira, hogy Torboléba érve ismét 30 fok volt és a felhőknek nyoma sem… Fürgyés jött tehát. aztán át a Szárcsa folyón jöhetett Riva. Szép volt. A kaja meg fenomenális. jöhetett az ismételt fürgyés. Aztán a mászás, aztán Rovareto, a vonat és végül Trento.

Mert Trento szép. A szállás meg mesés volt. Aki nem hiszi, járjon utána:)