Baden-Würtenberg tartományban jártunk. Németország kertjében. Szokott ez így lenni. Volt már rá számolatlan példa. Most is sor került rá. És ha már sor került rá bicikliztünk egyet úgy a magunk szórakoztatására. Igaz, nem lett volna szabad, de…

Szóval Kristófnak már nem volt suli, Martinnak viszont igen. Hogy együtt is lehessenek mán’ egy kicsikét beteget jelentett hétfőre-keddre és szerdára. Nem szép dolog, de úgy fájt a… valamilye, hogy csak na! Nagyon fájt az a valami. A biciklire is alig tudott felülni. Annyira, hogy még Leinzelbe is begurultunk.

Na ezt nem kellett volna, mert ha valaki meglátja mit szólolol hozzá. Lássuk be, nagyon fáj valamivel nem illik biciklizni a fagyizóhoz vadul. Meg úgy sehová sem.

Nem látta senki. Szerencse. A fagyi, az talán igen, de nem tudott szegény szólni semmit sem, mert gyorsan legurult torkán a beteg gyereknek… Már mikor éppen panaszkodott volna akkor nyelte le az utolsó falatot. Kellett is egyébként, mert borzasztó meleg leledzett ám. Szerencsére. Jókat tudtunk a poolban fürgyeni a Nagy Kaland után:)

Nyeregbe Magyar!-szóltunk és hogy mik történtek vélünk, a film utat mutat neked, kíváncsi vándor!