Nem annak indult, ami lett belőle.

Indulásunk reggelén, de már éjszakáján is éreztem, hogy valami nem kerek. Mondjuk a dobókocka ilyen, de az meg most hogy jön ide?
Szóval betaknyosodtam. Nem volt vészes, de hogy pont az indulás előtt történjen ilyen, nem tudtam neki túlságosan örülni…
Viszont letenni sem tudtam róla, Kenéz készült, már 2 hete napi 100km-t tekert esténként úgy rákészülés gyanánt (?) , hogy nézett volna ki, ha reggel felhívom, hogy aludjon nyugodtan tovább???
Nem, minket nem olyan fából faragtak!
Szóval megindultunk. De nem a kastélytól-kastélyig, hanem csupán a vártól – kastélyig.
Persze volt benne kinyír-kanyar, de hogy mekkora, arra a film pont rávilágít.