1. rész

Sokáig nem volt fontos számomra ez a hely …

Odafelé mindig gyorsabban ver a szív, nagyobbakat álmodik az ember. Fáradtan, hazafelé, tucatnyi meseszép emlékkel érkezve ide – vágyva a Tenger morajlását – futva, hogy csak lássuk és menjünk már, soha nem tudta a legszebb arcát mutatni. Soha…Pedig annyiszor esélyt adtunk neki, mégsem.

Aztán tavaly duzzogva beterveztük. Nem futólag, nem ad hoc. Olyan szépen a térképek és az útikönyvek fölé görnyedősen. Aprólékos és mindenre kiterjedő tervezés volt tehát. Nem is maradhatott el a várva várt nagy durranás! Mindent felülmúlt. Nem csak a társaság, de a látvány, a leander erdő, az emberek, az ételek, a víz tisztasága, az atmoszféra, az illatok, minden. Aztán a Tenger ehhez képest a fasorba sem volt. Vágytunk vissza minden pillanatban.

Nagy hiba volt régen nem fordítani rá több időt!

Idővel, ahogy jártam az országot élménybeszámolóimat tartva, az ötödik könyvem jelent meg e csodálatos régióról, mind egyre jobban érlelődött Zsuzsimban is a vágy. A vágy, igen. Ott lenni, pihenni, látni, érezni… Persze hogy menni kellett, ha Ő menni akar!

Malcesinében tudtam már „csak” szobát foglalni az általunk jónak tartott időpontra. Kis időzgetés után a Google térképen rájöttem, hogy kitűnő helyen. Nem is lehetett volna jobb úti cél. Keleten, középen – ég és föld, kicsiny dombok és égbeszökő nagy meredélyek között, pont félúton -, vár a városban, csodás óváros, a hegytetőre felvonó szállít, északi oldal egy karnyújtásnyira és a déli úgyszintén. Pompás adottságok mindenfelé, a színvonalas szállodai szobánk erkélyéről meg egyenesen felejthetetlen kilátás mellett faltuk a görögdinnyét.

Pihentünk, igen. De mentünk is. Persze kizárólag az autó nélkül. (Meg sem moccant azalatt a 4 nap alatt). Bicóval természetesen, mert itt akinek egy kicsivel több gógyija van a kevéstől, az nem száll fém-kalitkába. Nem csak a forgalom miatt, hanem mert a dobozban ülve fikarcnyi csodát sem lát az ember, hacsak a töménytelen leander erdőt nem– mert azt még bezárva sem „kerülheti” el a szem.

Fent északon a hegyek közé szorult Riva és a már nem annyira szorongatott Torbole meghódítása nem maradhatott el. Mindenfelé szörfösök, kite-osok szelték a vizet és a levegőt. Csodás látvány volt – mondhatom. A Monte –Baldo-ról írtam, a citrom fákról nem. Javaslom, akit ez (is) érdekel, látogasson el a Garda-tóhoz. Tuti nem fogja megbánni!

Sőt, mint egy mágnes, nem fogja többet elereszteni!!!

2. rész:

Monte_Baldo: Úri passzió. Nem mondhatok mást, az volt a javából! . Csak semmi sport. A testnek nem, a léleknek annál többet adó, édes időtöltés.

90 méteres tengerszint feletti magasságból 1760 méterre jutottunk fel percek alatt, ami azért a testet mégiscsak megviselte egy kissé. Legalábbis a fülem kattogásából és a tartóoszlopoknál a „himbi-lingi” mozgás okozta has prés kényszerből erre tudtam következtetni. Jókor érkeztünk egyébként. Kellően korán ahhoz, hogy elsőre bejussunk a kabinba. Akkor még nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, de már visszafelé látva a kígyózó sorokat –várva a feljutást – elégedetten veregettem vállainkat…De ne szaladjunk ennyire előre!

Monte Baldo felvonó pályarendszere 2 szakaszban magasodik Malcesine és a Garda-tó fölé. Fél távon tehát átszálltunk egy kicsit nagyobb kabinba (kb. 80 férőhelyes). Azt, hogy az ilyenkor szokásos tolakodást – a legjobb helyekért – elkerüljék, a kabin az indulási és érkezési állomások között éppen egyszer körbefordul. Mondjuk ezt pont nem tudja senki, csak mikor már kiharcolta magának a szerinte legjobb helyet…

Fent csodálatos panoráma, kellemes hűvös hőmérséklet és jellegzetes boci illat fogadott. A felhők csak úgy száguldoztak az égen, szinte minden pillanatban más és más arcát mutatta a táj. Lent még azt gondoltam, hogy kelet felé a Dolomitok csipkés sziklatömbjeit csodálhatom majd, de itt fent tudatosult bennem, hogy azok innen jóval messzebb és északabbra találhatók! Láttunk viszont szivárvány madarat repülni, kicsiny tócsában Zsuzsim arcképe festett az enyémre édes mosolyt, mert szeretem. Amott, a zöld mezők és kopár lankák előtt gézengúzok húztak szélvészcsíkot paripájukkal száguldozva lefelé a széles gát mellett tova. Bármerre néztem bábeli zűrzavar fikarcnyi jelét sem találtam. Nem is lett volna jó egyébként. A kép mely elém festve volt elkápráztatott. Tavunk összement szempillantás alatt. Rajta a lent gigászi méretekkel büszkélkedő „óceánjárók” innen fentről hangya tutajokként járták lassú útjukat.

A felvonó végállomásától sétaösvények indulnak szinte minden irányban. Minket leginkább a siklóernyősök indulási helye érdekelt. Nem mintha érdekelne a repülés, mégis szép látvány volt magasba emelkedésük a nagy semmi fölött. Sokáig készülődtek egyébként, de ha kapkodnának bizonyára sokkal hamarabb leérnének és ez még ha vízre is esik az ember – 1700 méteres magasságból – nem oly szerencsés.

Aztán még az északi kilátóhelyhez „zarándokoltunk” el, ahová a Monte-Baldót meglátogatók 95%-a kisétál. Ha nem tudják mi vár rájuk mennek a tömeg után, ha meg tudják, szaladnak ámuldozni. 1700 méterrel a tó fölött mint egy nyitott könyv hever Limone, Riva del Garda és Torbole.

A kellemes időtöltés után aztán élményekkel gazdagon halmozva el vágytuk a Tó édes hűsítő nedűjét, így – egy kis nyugágyas pihenés után – visszaindultunk a nyárba lefelé.

Videó:

3. rész:

Dolomitok: Én azok közé tartozom, akik nem sietnek haza. Nem mintha nem lenne jó hazajönni, sőt… De mégis, minden percét ki akarom élvezni az utazásnak. S ez most sem volt másképp!

A Szerelmemmel voltam. A Drága Lánnyal. Mindenemmel. Fiam anyjával. A Garda-tónál… Nem lehet fokozni!

Esetleg, talán, mégis… hazafelé egy kis Dolomit! Óhhh, komolyan??? Yes, of course!

Bolzano, Marmolada, Passo di Gian, Cortina d’ Ampezzo, Lienz!

Felesleges bármit leírni. Aki nem volt még ezeken a csodás helyeken olyan lenne írásom, mint nekem egy New Yorki beszámoló. (Gyorsan tovább lapoznék). Aki pedig járt már itt, boldogan mosolyog. Ugye, drága Barátom, Balu Kapitány!!!

Nem is ragozom tovább.

Talán még annyit, hogy mintha innen… Hová is? Ez akkor volt? Komolyan? Salzkammergut? Tényleg… Mondsee, St. Gilgen, stb.

hihetetlen:)