A Paksi Atomerőműben a nagy aktivitású hulladékok és a kiégett üzemanyag mellett keletkeznek kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok is. Mivel Pakson már nem lehet átmeneti tárolásra igénybe venni az erre a célra kialakított helyiségeket Bátaapáti mellett felépült a végleges elhelyezésre szolgáló, Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló (NRHT).

2008-ban megindult a feltöltés, de még nem a végleges helyükre kerültek a „cuccok”! Fent a felszínen átmeneti tárolóépületben vannak behordózva a szennyezett hulladékok. Na, de akkor hová is kerül véglegesen? Hát a föld alá. Bizony!

Az építészeti megoldás a következő: 2 db kb. 6 méter magas és 10 méter széles alagút vezet le a gránitmezőn keresztül 10 % lejtéssel a tárolókhoz. Maga az alagút készítése először a robbanó töltetek elhelyezésével indult, aztán mikor elhangzott, hogy „Vigyázat! Robbantás!!!!”, volt egy nagy durranás, omlott a kő, nyílt a rés és a gránittömbök kihordása után kezdődhetett minden elölről. Az alagutak egymással gyakorlatilag párhuzamosan haladnak 200 méterre a föld alá. Néha-néha –mint az autópályák alagútjainál-átjárás biztosított egyikből a másikba. Sajnos a talaj még nem aszfaltozott, apró kő és sár mindenütt, így nagyon vigyázni kellett annak, aki öltönyben flangált a föld alatt.

Jelen állapot szerint az alagutak elérték végleges hosszukat. Következő művelet a 100 méteres oldal vájatok elhelyezése, majd feltöltése a radioaktív hulladékkal és végül a bebetonozásuk.
Másnap a konferencia előtt volt szerencsénk útra kelni és megcsodáltuk illetve átvágtattunk a híresen-hírhedt alagútcsodákon az M6-oson.

A környék egyébként rendkívül ideális a természet szerelmeseinek. Bátaapáti gyönyörű, és az emberek sugároznak a boldogságtól!!!