1nap: Feltöltődés
Már pakoltunk a garázsnál. Odajön egy fószer és érdeklődik:
„Hová mentek ennyi cuccal, bicókkal srácok?”
„Salzkammergut!” – jött a gyors, egyszerű és büszke válasz.
A manusz fél percig rakosgatta a szót ide-oda, nem nagyon tudott vele mit kezdeni, aztán már mikor kellemetlen volt a csend végül megszólalt: „Horvátország? Szép hely!”
Gyakorlatilag mindent én intéztem. Szállás, autó, útiterv, lelkesítő emailok, mindent. Nem volt nagy teher, de el tudnám viselni ha nagy lenne, akkor is. Sőt, azt vettem észre, hogy igénylem is… Tudom mit szeretnék, tudom mi a jó nekünk és ha én intézem nem szaladhatunk bele meglepetésekbe. Legalábbis nagyon kevésbe. Most például nem volt egyetlen egy sem.
Négyen voltunk. Pont ideális létszám egy ilyen időtöltéshez. Kiváltképp, ha ilyen társaság van. Ügyesek, okosak, szórakoztatóak.
Előzetes programként a nulladik napra utazás volt betervezve. Az is lett belőle. KB-BP-Hegyeshalom forgalom nélkül-GM-BI.
Semmi extra a nagy melegen kívül. Illetve de. Már Gmundennél jártunk és a következő mondat hagyta el a számat:
„Srácok, most olyan látványt varázsolok szemeitek elé, melyhez hasonlót még nem láttatok! A LÁTVÁNY akkor kezdődik, mikor azt mondom, hogy MOST!” Volt nagy hüledezés, mosoly az arcokon. Azért szerencsére társaim voltak már olyan helyeken, melyek örömkönnyeket csalnak az ember szemébe, mégis.. Ez a látvány évek múlva is ott van előttem, s én nem tudom egyelőre mással kicserélni az első helyen, ha rangsort szeretnék állítani. Szóval Gmundennél végre lejöttünk a pályáról és a 145-ös számú úton a tótól 600 méterre egyszer a semmiből előjött a kép! MOST, MOST, MOST kiabáltam és ámultam én is a többiekkel együtt… Előttünk lent a Traunsee déli irányban hosszan elnyúló ékessége, fölötte a Traunstein parancsolóan, a tavon vitorlások, a mélység-magasság gyönyört varázsoló látványa. Nem lehet ettől szebbet festeni sem. Csönd volt, senki nem szólt semmit. Én csak vigyorogtam. Tudtam, hogy beletrafáltam. Pont a közepébe!!!
Bad Ischlben foglaltunk egy minden igényt kielégítő tágas apartmant. Sisi kedvelt helye volt ez a város, s hogy szeretjük, ez is közrejátszhat. Volt szépérzéke császárnénknak ugyanis.
És akkor az első napról röviden.
Mivel derűre ború szokott jönni, a meteorológia szerint első nap délután 5-kor jön a zuhé. Na ez az infó ahhoz jó volt, hogy reggel 5-kor ébresztőt fújtunk illetve hogy az 1. és a 2. napot megcseréltem. Gyors és kiadós reggeli következett, majd fél 7 előtt nekivágtunk az ismertnek. Legalábbis nekem az út 80%-a ismert volt, de az igazsághoz tartozik, hogy évekkel ezelőtti érzés lakozott szívemben, egy update feltétlenül hiányzott!!!
Hihetetlen, meseszerű, tökéletes ami így először eszembe jut. Traun, Offensee körbe, fürdés benne, száguldás lefelé, Ebensee, Langbathseen (nagy, kicsi), fürdés benne, száguldás lefelé, Traunsee panorama strasse, szabadstrand, Schloss Orth, Gmunden, friss eső, nagy eső, ÖBB, Bad Ischl, 98km jó nagy szintekkel.
A terv sajnos nem lett 100%-ban teljesítve, mert a villámlás a Traunstein alatt megzavart bennünket, de legalább legközelebb is maradt egy teljesítendő feladat!
Jani Gmundenből visszaindult bicóval egyenesen a villámokba. Nem igazán értettük, de ha menni akart hagy menjen-gondoltam. Ebenseeben agyonázva csatlakozott hozzánk a vonaton…
Bad Ischlben már nem esett. Begurultunk a szállásra, pihi, foci EB nézés vette kezdetét mire jött a nagyobb zuhé megint. De akkor már eshetett!
