Asszem’ Tibi szólt!

Én biztosan nem, mert én nem is tudtam róla… Még hogy éjszaka síelni!? Ezeknek elment az esze – gondoltam! Mondjuk annyira nem volt éjszaka, de sötét az igen. Január volt, 4 kor sötétedett, ez meg este 6-tól volt nyitva fél kilencig. „Ez”, na ezt jól leminősítettem…

De ne szaladjunk ennyire előre. Asszem Tibi szólt! Persze, hogyne mennék. Amikor az olimpiai bajnoki címeket nyertem, akkor is rögtön igent mondtam, de akkor soha nem tudtam síelni, mert autogramokat kellett osztogatni. Rég volt, ma már senki nem emlékszik sikereimre talán.

Szóval Tibi, ő volt. Mindkét alkalmat köszönöm neki. Ki tudja felkerül e még lábaimra a léc? Most felkerült. A régi lendület szelidült kissé, de azért az ezer éves rutint nem lehet csak úgy eldobni magunktól.

Sokan megtapsoltak nem tudom tagadni, de legfőképpen én magam. Az, hogy ebből a produkcióból mit tudok a filmvászonra festeni, még előttem is rejtély, de valamit megpróbálok kifacsarni a nem nagy lehetőségekből…Évek kérdése csupán.