Elkezdődött a tél, de gyönyörű idő volt, ki kellett hát menni.

Valószínűleg az éven utoljára. Én nem szoktam köszöngetni senkinek és senkitől az év utolsó napján, így a kerékpár már elkezdhette téli álmát. De még előtte jártam vele egyet. Megnéztünk néhány veszélyes kereszteződést, okoskodtam egy kicsit, új uszodát, majd az utolsó meccset sasoltam, végül a csónakázó tó mellett rebegtem szebbnél-szebb verseket gagyogva s ragyogva. Jó volt. Az éltető napsugarak, melyek cirógatták arcomat elém varázsolták a tavaszt, s ha ez eljövel, nekem szebben szaglik majd a virág…