Azaz kerékpárral hegyen völgyön át, egészen a Tengerig. Igaz, igazi visszajátszásként mi pont fordítva csináltuk. Megmártóztunk a Tengerben és befordultunk az Alpok felé.

Kenéz áldott jó gyerek, ha alszik, enni sem kér. És még nem is horkol. Legalábbis nem kelek fel rá…

Idei nagy túrámhoz tehát nem tudtam jobb útitársat találni, mint a legkisebb keresztfiamat. Legkisebb, de már majdnem akkora mint én vagyok. Magasságra. Meg ez a gyerek jóképű is. Az én vérvonalam is benne kell legyen, hiszen az anyja a testvérem. Na de ettől eltekintve még angolul is jobban beszél mint én – a franc, aki kitöri. Mármint nem őt, hanem engem. A kerékpározás viszont – és most a mérleg másik serpenyője következzék – nem megyen, (mint turista a hegyen), vagy legalábbis eddig nem ment. Mert most kellemes csalódás ért nap mint nap. Olyan sebességgel hasította ez a gyerek a szelet a megpakolt paripájával, hogy csak lestem, mint a moziban!

1. nap:

2. nap:

3. nap:

4. nap:

5.nap:

2024 / ALPOK-ADRIA REPLAY_5. nap