Karanténbike túrasorozatom utolsó részéhez érkeztem. Észak, Nyugat, Kelet már megvolt, szóval a dél elkészítésével a mozaik darabkák összeálltak!

Az én kerékpárom szervizben volt. Másik kellett tehát! De csak úgy nem lehet leakasztani egy olyan kerékpárt a falról, amelyik egy többszörös olimpiai bajnok alá való… Szerencsém volt. A pincében éppen pihent egy ilyen! A Kenézé.

Mondjuk ez egyben rosszat is jelentett, hiszen ő nem használta. Hogy ez miért jelentett rosszat? Mert vinni akartam nyáron Ausztriába körbe tekerni a mindenséget is és ő Ostoroson nyomkodta a telefonját, a kerékpárja meg itt pihent Barcikán mama pincéjében… Vagyis nem gyakorolt, nem edzett, nem készült. Na ennek majd ha odaérünk lett is böjtje.

De maradjunk a Bükkben…

Szóval itt pihent egy jó bicikli. Pont kapóra jött! Jelzés értékkel Ostorosra kellett juttatni, hogy Kenéz azon nyomkodja a telefonját, nekem meg viszketett a talpam és az én keróm felújításon lapult Tamás szerelő bácsinál. Nosza tehát! – gondoltam nagy merészen, irány a Kenéz csodaparipájával!

Szerintem jól sikerült. Én mindenképpen bizakodó vagyok. De ha nem, akkor is jól éreztem magam, tehát olyan nagyon rossz nem lehetett.

Akinek ingerenciája jelentkezik, nézzen bele. Akinek nem, az ne.

A videó hamarosan elkészül, addig kis türelmet Hollywoodnak…