Minden jó, ha jó a vége. Így kezdtük és így is fejeztük be. Vidáman, de piszkosul elfáradva. Mindenesetre ez az elfáradás kellett már szervezetünknek és igazából ez csak testi fáradtság volt, a szellem az felfrissült. Ezért is indultunk, ezért is csináltuk!

Mai napon a szállástól elköszöntünk és nekivágtunk a riegersburgi vár eléréséhez és felfedezéséhez. Szívügyem ez a vár, fiatalságom emblematikus helye. Itt nőttem ki, mint fának zsenge ága, itt éreztem először a szabadság illatát. Jó volt visszajönni. Kenézzel meg végképp!

Mikor az itteni utunkat befejeztük, céljaink tovaszálltak, sőt! El is tűntek nyomtalan. Az itteniek. Mert akkorra már a Sárvári Termál foglalkoztatott teljes erővel. Felkapaszkodtunk tehát a vonatra és robogtunk oda, hol szebben szaglott a virág…